Magamról, 

és néhány gondolat

1984-ben végeztem (szóval a fekete-fehér időkben, ahogyan a kislányom mondja) a budapesti Semmelweis Orvosi Egyetem Általános Orvosi Karán. Egyetemi éveim első két évében nővérként dolgoztam (gyermekbénulásos betegekkel, akik kortársaim voltak) a Budai Gyermekkórház Baba utcai részlegén, majd az egyetem utolsó évében mentőtisztként, végzés után pedig egy évet mentőorvosként az Országos Mentőszolgálatnál.

Mindkét helyen életfelfogásomat, világlátásomat illetően a mai napig is meghatározó élményekre tettem szert.

1985-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, de máig is a Péterfy Kórház dolgozója vagyok. Főállásban a Nefrológiai Belgyógyászati Osztályon, majd a Dializis Állomáson éltem az életemet, közel 20 éve rendelek a Nefrologia és Hypertonia Ambulancián, 2017. január óta a Diabetológia Ambulancián.

Kitérőként pár évet dolgoztam gyógyszercégeknél, és ez idő alatt végeztem el a jogi egyetemet, amit végül is sosem "hasznosítottam".

Belgyógyászati, nefrológiai , háziorvosi, hipertonológia szakvizsgákat tettem majdnem 10 évenként.

2007-től dolgozom háziorvosként Törökbálinton, de a Péterfytől nem tudok elszakadni, így azóta is rendelek a Nefrológián és a Diabetológián egy héten egyszer, illetve havi három alkalommal belgyógyászati ügyeletet is vállalok. Valahogy úgy érzem, hogy továbbra sem árt az érem mindkét oldalát látnom (mármint a beteget a beküldő- és a kórházi orvos szemével is).

Az elmúlt években diabetológiával kezdtem behatóbban foglalkozni, s az életen át tartó tanulás jegyében ebből licencvizsgát tettem.

Nagyon erősen hiszem, hogy az alapellátás célja és feladata a betegségek megelőzése, így ezúton kérek elnézést mindenkitől, akiket egy egyszerű torokfájással vagy derékfájással bejőve különböző szűrővizsgálatokra küldözgetek, és az egészséges étrendről vagy a testsúlycsökkentés fontosságáról szóló ismertetőkkel látok el. Meg azoktól is, akik eközben kint várakozva szinte biztosak benne, hogy az illetőt ennyi idő alatt már meg is operáltam... Mégis úgy gondolom, hogy az egészségügy rendezése valahol ott kezdődik, hogy őrizzük meg azt az egészséget, amit kaptunk, és próbáljunk meg javítani ott, ahol lehet. Ebben szeretnék minél többeknek segíteni.

Ezen, az alapellátással kapcsolatos meggyőződésem miatt jelentkeztem a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékén "oktató családorvosnak", így tanfolyamot és vizsgát követően "oktató családorvosi praxis" lettünk.

Apropó tanfolyam: úgy érzem, némi magyarázattal tartozom a sok "hiányzásért". Az orvosképzésben és orvosi működésben szabály szerint ahhoz, hogy a tevékenységet végezhessem, öt évente meghatározott továbbképzési pontszámot kell összegyűjteni, és ezzel a szakképesítéseimet "érvényesíteni"- méghozzá szakvizsgánként- így ez jelentős időt tesz ki az életemből...

Már több mint 10 éve dolgozom Törökbálinton így "házi"orvosból "család"orvossá váltam, hiszen a betegségeken és betegeken kívül látom a körülöttem élők életét is, a felnövő gyermekeket , családot alapító egykori kamaszokat, a váratlan betegségekkel küzdő középkorúakat és a békés, bölcs időseket. Rengeteget tanulok sokak önzetlen szeretetét, kitartását, tartását, egy szóval az életét látván. Minden megismert életsors segít könnyebben elviselni a saját életem  kisebb nehézségeit, és talán felkészülni a még előttem álló nagyobbakra is. Köszönet érte.

2019. május